LEO ÚTJA

Eléggé régóta megvan már ez a blog, sok változáson mentem keresztül amióta írogatok ide. Jó és rossz emlékek egyaránt megtalálhatóak, sőt jó pár sötét időszakom is megtalálható itt... Úgy érzem ideje váltani, valami újat, merően más dolgot elkezdeni, valami magasztosabb dolgot alkotni, mint eddig. Elmúltak a görcsök és a hörcsögök is elvonultak más vidékre. Ideje ténylegesen kihozni magamból az embert, az állati erőket pedig pozitív dolgok szolgálatába állítani és megfertőzni mindenkit a véleményemmel, vagy legalább azt, akit érdekel és kiváncsi is rá, mert nem erőszak a disznótor! ;)
Na akit érdekel a "disznótor" az ugorjon a linkre: http://elottematettekmezeje.blog.hu

Hamarosan rátalpalok egy bejegyzést már a http://leokondizik.blog.hu/ oldalamra is, mert már ideje kitörni a tökvakarásból...

Mindenkinek sok sikert és minden jót!
Szááábusztok!

Itt vagyok én egy fura ember, aki elmúlt 22 és lassan, lassan, nagyon lassan kezdem megérteni mit jelent a család... Sajnos azt érzem, hogy nagyon későn értekelem ezt a szót és miliőt, hogy CSALÁD... Eddig is igyekeztem kihozni magmaból a maximumot, csak valószínűleg rossz irányba indultam el... Az utóbbi időben, folamatosan azt érzem, hogy szarul csinálok mindent, bármibe is fogtam bele mindig így éreztem... Most úgy érzem, kezdek ráérezni, hogy mit szúrtam el eddig,,, Azt a dolgot hagytam ki az életemből eddig, ami az egyik legfontosabb alapkő az ember életében. Ez a dolog , vagy szó, vagy bárhogy is nevezzük a CSALÁD!!! A barátokat megválpgathatjuk, de a családot nem... Ez a mondat így teljes valójban igaz, mindenki gondolkodjon el ezen és értékelje, úgy, ahogy akarja, jóéjszakát, csókolomszrok!!!! 

Az utóbbi egy hónapban furcsa dolgok zajlanak le az életemben, kavarognak a fejemben a dolgok, egyre kevésbé tudom mit is akarok vagy mit nem. Csapongok jobbra, balra, kicsit olyan, mintha egy feldönthetetlen csónakban ülnék egy zúbogó, vad, viharos folyón úszva, bár feldönthetelen a csónak, mégis mozog és rászkódik, így én a csónakban pattogok ide-oda mint egy gumilapda. Minden egyes nap, sőt sokszor szinte óránként változik, mit is szeretnék, az eddigi céljaimat homály fedi, pontosabban a célok még mindig ott vannak a fejemben, néha néha felvillannak. Egyetlen probléma, hogy a célok megvalósításához szükséges energia, életerő, lelkesedés vagy pont, hogy a határozottság elpárolgott, mint a víz forrás közben és itt ragadtam a rideg céltalan valóságban bolyongva, mint a fazék alján a só és egyéb oldott anyagok ... Ismét jöhet a horgászhadművelet, hogy kihalászhassam a darabjaimat a ebből a valamiből amiben most nyakig el vagyok merülve. Jó móka lesz, de legalább már arra ráéreztem, hogy ez az egész így rossz és megoldást kell találnom a dolgokra. Az elmúlt 2 évben ez már a második ősz, amikor rossz irányba fordultak a dolgok, a tavalyi végeredmény felért egy apokalipszissal egybekötött armageddonnal, idén másképp szeretném zárni az évet.

Most hogy elkezdtem rendszeresen edzeni úgy döntöttem, hogy indítok egy külön blogot erre a célra, ahol majd az edzésnaplómat és az edzéssel kapcsolatos élményeimet/érzéseimet osztom meg veletek, itt idővel még talán pár videóval is találkozhattok majd, ezzel tudatva, hogy igenis fejlődök és nem csak papíron alkotok. Ennek a blognak a címe http://leokondizik.blog.hu/ lett, olvassátok nagy buzgalommal. Természetesen azok megnyugtatásának érdekében, akik inkább az eredeti blogomra kíváncsiak, közlöm, hogy ez a blog is megmaradt és terveim szerint aktív is marad.

Ha már újraszülettem ideje kezdenem is magammal valamit és gondoltam előveszem a régi célokat új alapokra helyezve így került ismét és újonnan pár könyv a kezembe:
- Korszerű edzés az atlétikában
- Fegyencedzés 1-2.
- A meztelen harcos
- Az öngyógyítást teljes rendszere
- Kezzd el a Kettlebelt

A céljaim idomulnak egy híres ember mondásához, amely  így szól: "Célozd meg a holdat, még ha elvéted is a csillagok közt landolsz" - mivel 22 éves leszek durván egy hét múlva így előttem az egész élet még, ezért magasra tettem a lécet (pl.: egylábas guggolás 2 db 48 kg-os kettlebellel), de ezekről majd később még írok, inkább a tettek mezejére lépek és az elejétől kezdem el az edzést/gyakorlást minden tekintetben!

Heti edzésterv (mivel ma kezdem ezért csak 2 napos a heti edzés terv):

/Péntek - Délelőtt/
Fegyencedzés: Jó magaviselet - Péntek alapján
1) Rövid híd (csípőemelés)
2) Rövid híd (csípőemelés) 6) Rövid híd (csípőemelés) 1 sorozat 4 ismétlés

1) Fejenállás 20s
2) Fejenállás 30s
3) Fejenállás 1 min
4) Fejenállás 1 min
5) Fejenállás 30s
6) Fejenállás 20s

/Péntek - Délután/
Futóedzés:
3000 m

/Szombat - Délután/
Állatok ihlette 5 gyakorlat
12 idegi gyakorlat
Ízületi edzés

Az élet egy kibaszott tenger ami hol viharos mint egy égi háború, hol csendes mint a vasárnap ebéd utáni pihenő. Ezen a tengeren van egy szörfös akinek úgy kéne tennie a dolgát, hogy sose essen le a deszkájáról (Ez egy idillikus mennyei élet lenne) ! Azonban ez a tenger mindig tartogat számunkra meglepetéseket sokszor a hullámok kilöknek az ég felé, ahol megtapasztalhatod azt a csodás érzést amit a madarak magukénak tudhatnak repülés közben, de az is előfordulhat, hogy összecsapnak a fejed felett a vízoszlopok melyek lelöknek a mélybe a vízszint alá több méterrel. Ekkor össze kell szedni minden bátorságodat és erődet, hogy a viharban újra a felszínre juss és összeszedd a deszkán, hogy talpra állhass! De vajon képesek vagyunk-e mi XXI. századi emberek arra, hogy mindig összeszedjük az alólunk kicsúszó deszkát? Képesek vagyunk-e arra, hogy ha valami rossz történik, akkor nem lebegünk a víz alatt merengve, siránkozva (ezt már megint elbasztam, nem érek semmit), hanem azonnal kiugrunk a vízből és van bátorságunk ahhoz, hogy ha úgy hozza az élet és hirtelen kell döntenünk, akkor merjük bevállalni azt a döntést, még akkor is ha ettől teljesen megváltozik körülöttünk minden, mert változtattunk a gondolkodásunkon, életszemléletünkön, az élethez való hozzáállásunk beállításain?! Egyszer biztosan képesek vagyunk erre, másodszor még talán, de harmadszorra vagy negyedszerre és még ki tudja hányadszorra??? Azt olvastam valahol, hogy "a siker eléréséhez egyel többször kell felállnunk, mint ahányszor elestünk" én fel akarok állni hetvenkettedszer is, most viszont már úgy, hogy kezdem még jobban megérteni miért is csaptak össze a fejem felett a hullámok és hová tűnt alólam az a bizonyos deszka... Kevesen fogják díjazni ezt a változást, lehet, hogy még többen el is mennek, erre csak annyit mondhatok, hogy aki kilép egy ajtón  helyette mindig jön valaki új, valaki más. Tehát aki menni akar menjen én elengedek bárkit, ugyanis az életemben csakis ÉN vagyok az aki állandó a körülöttünk lévő dolgok személyek egyszer eltűnnek, ha igazán szeretjük önmagunkat és hűek maradunk magunkhoz akkor bármilyen változást örömmel fogadunk az életünkben, mert tudjuk, hogy mi alakítottuk így a saját életünket. Először magammal törődök és utána minden(ki) mással, ez nem egoizmus, ez az egészséges önbecsülés...

Na ebben a majdnem 2,5 hónapban összekapartam magamat, feltöltődtem és élvezem az életem. Pörgök ezerrel mint a búgócsiga a vizes betonon! :D Történtek is dolgok rendesen ez alatt az időszak alatt! Rendszereztem az életemet, szabályok szerint élek, mégsem érzem magam bekorlátozva!!! És ez nagyon fontos nekem. Van még pár dolog amivel olyan szinten küzdök, hogy Vlagyimir Klicsko vs. Vitalij Klicsko szintű boxmeccs van kibontakozóban... Persze próbálok szép sorban haladni és nem 8000 dolgot a nyakamba zúdítani, mert akkor tudok igazán sikeresen megoldani valamit, ha csak egy dologba ölöm bele az energiáim nagy részét.

Mostanság eléggé sok minden történt ismét, bár nem változtatnék semmit sem ezen az időszakon sem, minden ami megtörtént meg kellett történnie...
Szóval ideje rendezni a soraimat, kicsit visszavonulni, feltöltődni, újult erővel visszatérni.
Ehhez viszont az kell, hogy kicsit szüneteltessek pár dolgot, erre a sorsra jutott szerény kis blogocskám is, de pár hét múlva újra jelentkezem!

UI.: "A cselekvés magában hordja a jutalmát. Cselekedni, teremteni, harcolni a körülményekkel, legyőzni őket vagy elbukni miattuk, ebben van az ember minden öröme és egészsége."

Sőt az első futtatás is sikeresnek mondható, már csak azért is mert elmaradt a "TELJES RENDSZERÖSSZEOMLÁS"! Mindenesetre folyamatos fejlesztésre szorul a mostanság nem éppen toppon lévő "HARDWARE", különben belátható időn belül súlyos problémák léphetnek a fel mind hardware és software téren is a pontos kompatibilitási hibákat még nem sikerült teljes mértékben feltérképezni, ezek vizsgálata folyamatban van... Egyébkén a "OPERÁCIÓS RENDSZER"" frissítésébe is csúsztak hibák az utóbbi napokban, szóval arra is ráférne további korrekciós beavatkozás programozói szemszögből! Mindenesetre a "Szerelem újratöltve 1.0" továbbra is megfelelően működik remélem hamarosan ki adják a frissítést is, mert már szeretnék szintet lépni az új, külső segítséggel, azonban mégis házilag meghackkelt warriorommal! 

Na szóval akkor egy kis magyarázat az előző "valami"-vel kapcsolatban:
Első napom a melóban, kihajtották a belemet, az egyik legpörgősebb csapathoz kerültem és kicsit megviselt a dolog fizikailag, most próbálok regenerálódni, hogy holnap ott folytathassam ahol ma abbahagytam, mármint a munkát és nem a haldoklást! :D
A szerelmemről meg csak annyit, hogy kicsit úgy érzem, mintha megrekedtünk volna egy szinten és így nem merek még lépni, kicsit attól félek, hogy még mindig "ajtóstól rohannék a házba", szóval ismét játszom a töketlen szerelemest, aki csak vár, de nem cselekszik...

Sziasztok, egy kis általános helyzetjelentéssel érkezem Leokádiából (azon belül is "HV"-ből) és Leoról! :D
Na szóval, hát az van, hogy itt "HV"-ben kurva világ van! Tegnap este óta szakad a kibaszott hó! Mondjuk én imádom a havat, de hogy mit tud művelni egy télre "tökéletesen felkészült" várossal a hó az már vicces, főleg így 2013-ban ! Tehát, tegnap este óta esik, még most is, már leesett vagy 25-35 cm. Én szinte egész délelőtt kinn mászkáltam a városban, saját ügyeimet intézve és a "tökéletesen felkészült" közútkezelőktól keményen 2 kibaszott hótolót láttam reggel 7 és délelőtt 11 között, abból is az egyik reggel 7kor csak toligálta a havat, a másik, meg (ezt órákkal később láttam) nagy kegyesen vonulgatott az utcán és szórta az igét, akarom mondani a sót! ennek olyan csodálatos következményei lettek, hogy közlekedés a városban minimálisra csökkent... Konkrétan tömegközlekedés (ami nálunk a helyi és távolsági autóbuszjáratokat jelenti) megszűnt létezni... Bizonyos iskolákban hószünetet jelentettek be, volt olyan is, ahonnan nem akarták haza engedni a diákokat, kijárási tilalmat hirdettek... Mondjuk azt nem tudom elképzelni, hogy mitől kell ennyire félteni a diákokat?! Csak nem annyira életképtelenek, hogy belefulladjanak 30 cm hóba, vagy ha mégis, akkor hogy jutottak el az iskoláig egyáltalán (biztos sógor, koma, jóbarát, puszipajtás alapon nyertek bejutást?! XD) ...
Nade ennyi legyen elég a City csodálatos életéből, térjünk át magamra!
Velem semmisoksesincsen, csak vagyogatok éldegélem egyszerű, unalmas, mégis izgalmas mindennapjaimat. Ma például voltam felvételi elbeszélgetésen munka ügyében, a pokol picsája után 3 sarokkal kellett kigyalogolnom a világból, de végülis felvettek!!! Végre 3 hónap után ismét van munkám, óriási megkönnyebbülés, végre történik is valami és nem csak 0-24-ben recskaparty a gép előtt vagy a kocsmában, ingyen piáért küszködve! Mondjuk nem egy álommeló , főleg a mai fiatalságról beszélek itt (MÉLYSÉGES TISZTELET A KIVÉTELEKNEK!!!) akik a seggüket nem mozdítanák meg, azért hogy rendezettebb környezetben legyen az utca, még inkább rátesznek egy lapát szart, az amúgy is összerohadt fosra világra... Szóval pályáztam és felvételt nyertem "KOMMUNÁLIS HULLADÉK HELYÉT OPTIMALIZÁLÓ LOGISZTIKAI MANAGER" posztra, amit boldogan fogok betölteni. Oké, nem fizetnek se sokat, se keveset, pont annyit, hogy ne dögöljek éhen, de ez jelenleg nekem bővel elég (egyébként is nem lehet mindenki gyárigazgató, mert akkor nem lenne aki kimossa a gazdagokat a szarból)... Amúgy csaj hadszíntéren jelenleg semmi értelmes fejlemény, maximum annyi, hogy kezdek újra beleszerelmesedni valakibe, kezdem azt érezni, hogy újra tudok szeretni, ami még édeskevés a boldogsághoz, de már ez is valami (aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli)...  Emellett egyre jobban változik az életfelfogásom és látom, hogy jó irányba, mert ha csak nagyon lassan is, de haladok előre az eltervezett utamon és nem felejtettem ám el az ÚJÉVIFOGADALMAKat sem, gyűröm őket lefelé a víz alá könyörtelenül!!! XD