LEO ÚTJA

Tudom, hogy ezt éjfélkor szokták megtenni pezsgővel koccintás közben, viszont akkor nem voltam gép közelben éppen, sőt otthon sem voltam és más gépén nem írok a blogomba(ez is egy hülye babonám XD ) !!! Szóval akkor elmondom nektek az újévi fogadalmaimat, amit magamban megfogalmaztam (elég sok lesz, majd örülök ha a felét be tudom tartani) :
1. csak a saját utamat fogom járni és nem fogom hagyni, hogy más egy picit is irányítson és beleszóljon az életembe (mert csak a saját tapasztalataimból tanulhatok igazán)
2. minnél több embert szeretnék még jobban megismerni (köztük egy olyan lányt is, aki visszadhatja a szerelem édes ízét)

3. Csak olyan emberekkel tartanám a meg a kapcsolatot akikre tényleg szükségem van (tehát szelektálás várható a drágalátos haverok között...)
4. végre kibaszottul leszokok a cigarettáról, mert konkrétan már 1 éve húzom ezt a történetet...
5. A piálást is szeretném minimalizálni, úgymond normalizálni ( nem szeretném azt művelni, mint 2012 decemberében, hogy 2 naponta totál részegen hemperegtem ki tudja hol...)
6. Végre tenni fogok azért, hogy olyan külsőm legyen, amilyet szeretnék magamnak évek óta ( most mindjárt megyek is és rápihenek erre)
7. Megtanulok angolul, leteszek egy nyelvvizsgát és már költözök is el az országból
8. Hiába mondom azt, hogy én most boldog vagyok így egyedül, de szeretném megtalálni a társamat ebben az évben hosszú évekre (azért nem mondom azt, hogy örökre, mert még nem érzem azt, hogy lehetne valaki, aki örökké el tudná viselni a hülyeségeimet...)
9. Lazábban fogom élni az életemet, nem olyan görcsösen átvergődve mindenen, mint 2012ben
10. Tavaly a 10 kitűzött célomból 3at sikerül megvalósítanom (azt is csak részlegesen), ezért, elhatároztam, hogy sokkal kitartobb leszek ebben az évben és mind a 10 cél meg fogom valósítani ( de minimum 5öt a felsoroltak közül...)
Kíváncsian várom, ebből mi lesz, mindenesetre sokkal eltökéltebbnek, célratörőbbnek, tettre készebbnek érzem magam, mint eddig bármikor! A többi meg majd kiderül az év hátralévő 364 napjában!!!

Eléggé érdekes év volt ez számomra. Sokkal mozgalmasabb volt, mint mint az ezen kívül elmúlt húsz évemből bármelyik is. Olyan dolgokat tapasztaltam meg, jót és rosszat egyaránt, ami kellett ahhoz, hogy ismét egy picit tovább, egy picit magasabb szintre tudjak lépni. Összességében azonban közepes szintű évet zárhatok le magamban.Ugyan úgy mint eddig is, idén szintén sok hibát követtem el, amit ha nem teszek meg, akkor életem legcsodálatosabb éve lett volna a most elmúló 2012es esztendő. Viszont ma le kell zárni ezt az évet minden rossz és jó helyzetével együtt és 2 dolgot zsebre téve tovább lépni 2013ba. Ez a két emberi kézzel megfoghatatlan dolog az EMLÉK és a TAPASZTALAT. Ezek nélkül folyamatosan el fogod követni ugyanazokat a hibákat, amit én már nem akarok megtenni. Búcsúzóul csak ennyit mondanék:
Meleg szobában lepedő borítja az ágyat,
ilyenkor a pezsgő serkenti a vágyat,
nyers kolbász vándorol a nőbe,
jó sok orgazmust jövőre!
Szeretettel és remélem még több bejegyzéssel várlak titeket újra a 2013as esztendőben!!! ;)

IGEN!!! AZ ÖSSZES KIBASZOTT BALFASZ "BARÁTOM"-NAK A SZEMÉBE MEREM MONDANI, HOGY EZT A POSZTOT MÁR MEGINT AZ EXEMRE SZÁNOM... ÉS MIÉRT??? NA VAJON MIÉRT??? AZÉRT, MERT Ő NEKEM SOKKAL TÖBB MINT EGY EX BARÁTNŐ!!! Nekem ő a lelki társam, ő se nem kevesebb, se nem több(remélem ő is így gondol rám)... Mindenki azt mondja, hogy ő engem kihasznál... Amikor összejött a jelenlegi (remélem már más nem lesz neki) pasijával, akkor egy pillanatra én is elhittem, hogy ki akart használni...stb... Azonban amikor lenyugodtan, és újra LEO (vagy KON, ahogy neked tetszik FARKASLÁNY HUGI!!!) ésszel tudtam gondolkodni, rájöttem, hogy én mindig is olyan ember voltam, aki minden irányzattal szemben áll és csak a saját útját járja!!! Nem hiába vagyok még mindig jóban az "EX"-emmel, sőt én hülye(az átlagos semmirekellő trágya köcsög 21. századi "EMBER"-ek szerint) voltam olyan, semmirekellő köcsög, aki HÚGÁVÁ!!! Igen húgává fogadtam a volt barátnőmet... Inkább leírom ezt a mai gyökér geciknek nehéz szóösszetételt, hogy "VOLTBARÁTNŐM", mint azt, hogy EX, mert ez számomra olyan lekicsinylő... Pedig, ha valakivel együtt voltam, akkor azt az illetőt nem kicsinylem le, mert valószínűleg, sok szép élményünk volt együtt(BÁR LEHET, HOGY EZ MÁR MEGINT CSAK A LEO GONDOLKODÁSBÓL FAKADÓ HÜLYESÉGEM...) és ezért nem szabad Őt becsmérelni, azért mert már nem velem van, hát legyen boldog.... Mindenki azt mondta, hogy még mindig akarok valamit tőle, mert ki akarok menni az állomásra hozzá... Holott, pont , hogy én vagyok az az egyetlen egy(hülye, gyökér fasszopó, kis köcsög) ember, aki képes odamenni a volt barátnőéhez és őszintén képes gratulálni azért, mert végre BOLDOG, még akkor is, ha nem velem, de végre BOLDOG ÉS EZ A LÉNYEG. SEMMI MÁS NEM SZÁMÍT... Hát igen, ebben megakadályoztak az úgynevezett "barátok", legalábbis előző este, viszont ma délután csak azért is elmegyek volt barátnőmhöz és gratulálok neki, sőt leülök sörözni, volt barátnőm jelenlegi barátjával, ha tetszik az embereknek, ha nem, sőt, ha az kell, hogy az összes "barát"-om megutáljon akkor én magam személyesen fogom bemutatni a kibaszott tetves, geci, köcsög társaságnak a volt barátnőm barátját( és csak úgy megsúgom, mindenkinek, hogy lenne olyan ember, aki őszintén örülne rajtam kívül is, hogy FARKASLÁNY végre boldog)!!! ;) Erre viszont ESKÜ-szöm és vállalom akár a "MÁGLYAHALÁL"-t is ezért cserébe... Na szóval KEDVES HÚGI ennek a posztnak megint annyi lett volna a lényege, hogy egy kibaszott kurva nagy bocsánatkérést nyújtanék át feléd, remélem elfogadod...

Eléggé nehezen megy számomra a kitűzött tervek megvalósítása, de már haladok. Úgy érzem magam sokszor, mint egy kisgyermek, aki az első lépéseit teszi meg életében és minden egyes lépés után seggre ül, de valami hajtja - talán a kíváncsiság, érdeklődés az új dolgok iránt, vagy csak az ösztön - és mindig újra talpra áll. Próbálgatja, hogyan is lehetne végre elérni azt, hogy mondjuk csak kettő vagy esetleg három lépés után essen hasra. Esetleg jellemezhetném úgy is a helyzetet akár, hogy olyan vagyok, mint egy kincskereső, aki a fémdetektorával ide - oda rohangál, mint a mérgezett egér. Várja, hogy végre sípoljon az a szar és tudja meg, hogy igen, itt kell mélyebbre ásni, ahhoz, hogy közelebb kerüljön a kincshez. Ez kicsikét számomra csigatempó, bár az igazat megvallva, sosem voltam az a türelmes típus, ideje lenne, hogy már ezen a téren is ragadjon végre rám valami a koszon kívül... Mindenesetre most azon dolgozom, hogy megtanuljam újra járni a saját életem poros útját, hogy aztán vakond módjára feltúrhassam a jobbnál jobb lehetőségek kiaknázása érdekében!

Rájöttem mi volt az utóbbi hetek problémáinak a fő mozgatórugója! Az egész jövőmet egyetlen egy ember köré építettem fel és ez a kártyavár összeborult, minden figyelmeztetés nélkül egyik pillanatról a másikra. Vajon miért? Azért, mert az alapja ennek a várnak, az a személy kilépett az álomvilágomból a valóságba, azonban az még nagyobb hiba volt tőlem, hogy az az ember ebből kifolyólag nem én voltam( mert ugye én mindig itt leszek magamnak, én nem tudom otthagyni magamat és tovább lépni, érdekes is lenne, ha ez sikerülne)! Tehát meg kellett barátkoznom azzal a gondolattal, hogy az ember körül akárhányan is vannak, egyedül születik meg, egyedül él és egyedül hal meg, de ez nem feltétlenül rossz. Én eddig egész életemben mindent másért akartam megtenni, másért akartam jobbá erősebbé, okosabbá válni, ezt eléggé sokan ki akarták ( valkik ki is tudták) használni... Most először életemben, magamért fogok tenni, csak magamért elsősorban és ki fogom alakítani a saját magam önálló kis világát, ahová csak nagyon kevesen léphetnek majd be! Szóval itt a változás ideje, az új élet kezdete, remélem az a köcsög agyonhíresztelt VILÁGVÉGE nem húzza keresztül a számításaimat, mert akkor nagyon mérges leszek! :D

De tényleg... Ma már megint sikerült szentimentálisra töltenem a búrámat és egy olyan csajt fárasztottam a hülyeségeimmel, akivel már több éve nem találkoztam, mondhatom szép visszatérés... ráadásul neki is ugyanúgy megvannak a saját problémái, mint másnak is, nem hiányzott neki még az én hülyeségem is... Nem tudom, hogy azért  lábadt könnybe a szeme, mert tudtam valami hatást gyakorolni rá a mondandómmal (ami mostanság azért tényleg meglepő), vagy csak szerencsétlen nem mert elküldeni a büdös francba és inkább végighallgatott, csak húzzak már a francba haza... Viszont arra jutottam, hogy "levegőváltozás"-ra van szükségem, ezért most tenni is fogok, bárki is ellenzi, nem fog tudni hatni rám, sőt remélem ott is ragadok, még jó sokáig, bár azt nem tudom, hogy mit csinálok, majd ha épp nem lesz mit ennem... Egyet viszont tudok, meg kell találnom azt az utat, aminek segítségével ki tudom magam zökkenteni ebből az ön és tömegpusztító életmódból...

"NNA EZEN TESSÉK GONDOLKODNI, AZTÁN MAJD MÉG ÍROK" 

Gondolkodtam, sokat, sőt még annál is többet, de igazából nem sokkal állok közelebb az igazsághoz... Csak azt tudom, hogy ez így nem jó és változtatni kell rajta, mielőtt még mindenkit elüldöznék magam mellől ( mert mint az utóbbi napok eseményei is mutatták, az eredetileg megcélzott íránynak teljesen az ellenkezőjén dolgozom jelenleg). A mai beszélgetésünk azért jól esett, bármennyire is próbált lebaszni, kicsit kibillentett a démoni vörös köd leple alól és ez már elég ahhoz, hogy kievickéljek a szarból, vagy legalábbis megközelítsem a part egy méteres körzetét. Amúgy az utóbbi időben nem csodálom, hogy a csajok kerülnek, mert kb olyan tábla lehet a homlokomon mint az uszodákban, csak kicsit átszövegezve: "VIGYÁZAT! MÉLYSZAR!! 2m"... Nade ne térjünk el az eredeti témától. Egy dolgot nagyon jól eltalált velem kapcsolatban, ami beválik nálam (kivételesen valamivel lehet rám hatni) és ezt szeretettel is alkalmazza: "TUDOD, TÉGED NÉHA LE KELL BASZNI :D". Ami a legviccesebb, hogy amikor kiegyensúlyozottnak érzem magam, akkor a legkisebb "lebaszáson" is képes vagyok vérig sértődni és csak nagyon nehezen látom be, hogy jogos volt a történet, azonban ha magam alatt vagyok akkor általában pont egy lebaszás indít el előre, tovább, arccal a fény felé... Komolyan mondom lassan már klinikai esetté változom, ha eddig még nem voltam az. Nem hagytam, hogy bárki is segítsen leküzdeni a problémáimat, úgy gondoltam, én mindent meg tudok oldani. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Én egyedül gyenge vagyok ehhez a világhoz. Kell valaki mellém, aki fogja a kezem ( nem útmutatás kell, hanem csak egy kis segítség, kis apró lökések, pofonok, hogy hétekurvarossziinránybakanyarodtál!!!) és szeret. Pasihoz képest túlságosan határozatlan és puhány vagyok.Erre egy november elejei beszélgetés ébresztett rá, sensei szavai azóta is a fülemben csengnek: " TE LEO BASZD MEG, AMÍG VOLT BARÁTNŐD KEZDTÉL FEJLŐDNI MINDEN TÉREN, VISZONT AMIÓTA SZAKÍTOTTÁL VELE, KEZDESZ VISSZAFEJLŐDNI ARRA A SZINTRE MINT MIELŐTT MÉG NEM VOLTATOK EGYÜTT!!! Tehát másért képes voltam változni, de csak magamért semmire sem vagyok képes. Mostanra ott tartok, hogy már teljesen visszafejlődtem arra a szintre: vedelek, rombolok, az idegeim pattanásig feszülnek, minden szaron elszáll az agyam, minden csajra rámászok, a barátaimat magamra haragítom, amikor meg otthon vagyok, akkor kómálok és rinyálok... IGEN ÉPPEN MOST IS!!! De már nem sokáig, legalábbis remélem, már csak azért sem akarom csinálni ezt sokáig, mert a testem már kevésbé bírja az efféle terhelést, szóval most konkrétan tényleg az életemmel játszom. Lehet, hogy én jobban járnék, ha megdöglenék (bár ezt sem bizonyított), de a családomat és a barátaimat biztos megviselné a hiányom. Itt vagyok 20 évesen, most már ideje lenne másokra is gondolnom egy picit és nem csak a saját hülye baromságaim után loholnom, mindenkin keresztülgázolva... Azt mondják a régi nagy öregek, hogy az ember élete végéig tanul, már kezdem érteni mire is gondolhattak... de az biztos, hogy nem arra az iskolára gondoltak, amit ma úgy hívunk oktatási rendszer...

Komolyan mondom nem tudok kiigazodni magamon, emiatt már kezdem megutálni saját magamat is (mégjobban).
Soha nem volt még ilyen hangulatingadozásom és, hogy ennyi érzelmet érezzek egyszerre, ez példa nélküli számomra, pedig eddig se voltam érzéketlen tuskó (bár sokan így gondolják). Mi van akkor, ha már megbuggyantam?! Ezt az opciós lehetőséget is felirtam a listára a lehetséges okok közé, hogy végre meg tudjam magyarázni ezt a helyzetet... Ráadásul egyre jobban arra hajlok, hogy tuti van valami kattanásom, tehát amikor egyszerre érzek örömöt, haragot, elkeseredettséget, bánatot, aztán váltakozik a jókedv az agresszív kitörésekkel, de szinte a pillanat töredéke alatt... Azt hiszem kerülnöm kéne az embereket, mert belefutok valami poénkodós haverba, félreértem és jól megverem (vagy rosszabb esetben ő engem), az nem lenne kifizetődő! Ugyanakkor nem ülhetek itt a seggemen tétlenül, mert ma már ezer dolgot el kellett volna volna intéznem és még mindig itt csöpögök, hogy jaj de szerencsétlen is vagyok én! A KURVA ÉLETBE IDEJE LESZ MOST MÁR TALPRA ÁLLNI, mert ha így folytatom csak egy "MEGABRUTÁLNAGY KIÍRTANDÓ SZARHALOM"-ként végzem... Hová tűntek a céljaim? Hova lett az utóbbi évek lelkesedése és tenni, küzdeni akarása? Azt hiszem valami elpattant bennem, de ez a változás rohadtul nem tetszik, átvettem egy szar szokást és most nem tudom levetkőzni magamról, ha így folytatom tuti kattant leszek (ha még nem lennék az)... De még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy "VÍRUSOS FERTŐZŐ 6 OLDALI FELTŰNÉSI VISZKETEGSÉG"-em támadt... A döntést rátok bízom, az orvosi diagnózisokat kommentben kérném lejegyzetelni, hogy megmaradjon az utókornak...

Na szóval ez ilyen kis nyáladzó, önsajnáltató aprócska kis szösszenet rímekbe szedve, bár nem vagyok nagy költő, remélem majd értékelitek a próbálkozásomat. Ez egy aprócska részlet abból a hihetetlen kavalkádból, amit most érzek, gondolok, érzékelek...

Három hónapja megtettem
elvettem magamtól, mi szívemnem oly kedves
nélküle félistenből senkiházi lettem
a padló könnyeimtől azóta is nedves

Sejtelmem sincs, mi üthetett belém
pedig boldog életem vol
nekem úgy látszik ez nem elég
az egyik ősöm lehet, hogy patkány volt

Később reméltem ez csak rémálom
de fordult a tőr szívemben egyet
ez sajnos nem rém, se nem álom
a valóságom rúgott belém ismét egyet

Ez a tőr most szívemben körbe ért
az ő boldogsága határtalan
enyém semmit sem ért
az életem így már használhatatlan

Nem érzek illatokat, ízeket
az életem fűszerezetlen lett
nem látok színeke, fényeket
az életem szürke lett

Elcsesztem az életemet
na innen állj fel hülyegyerek
elvettem magamtól létem értelmét
lehet, hogy holnap világgá megyek

Kalashnikov Leo
2012.12.04 08:11

Az érzelmeim teljesen felkavarodtak az utóbbi pár napban, eleinte negatívan, azonban a mai napon rájöttem egy fontos dologra! Nem szabad magunkhoz láncolni az embereket, azzal nem segítjük elő se a saját, se a gúsba kötött ember előbbre jutását fejlődését. Sőt az életemet meghatározó egyik legfontosabb gondolatomról bebizonyosodott, hogy valósan gondolom. Ez a gondolat, az, - hogy soha ne mondd, hogy nem lesz több kapcsolatod, nem kell neked többé csaj vagy pasi - mert bármikor jöhet egy helyzet, amire nem is számítasz és ez a történés megváltoztat mindent ami azelőtt történt. Ráadásul egy olyan ember bizonyította be nekem ezt az állításomat akit nagyon kedvelek és nemrég még a világ legfontosabb NŐje volt számomra (annyira, hogy eljegyeztem)! Azonban ezzel már nem foglalkozunk ez a múlt és ami volt elmúlt, felesleges rágódni rajta! Ő mondogatta nekem miután kiadtuk egymás útját, hogy neki már sosem lesz senkije, nincs szüksége senkire, jól megvan egyedül is! Én mindig erősködtem, hogy ezt ne mondd mert nem igaz!!! Akkor még azt hittem, hogy nekem van komolyabban, kapcsolati szinten is esélyem arra, hogy része legyek az életének újra! Úgy körülbelül fél hete berobbant az életébe egy illető, akiről mint kiderült teljesen olyan mint ő csak pasi kiadásban! Na tessék BUMM, mit mondtam ezerszer neki... Ez nekem rosszul esett és hisztiztem neki egy sort, megint lejárattam magamat előtte ISMÉT... Most már kicsit késve leesett, hogy ezzel a kapcsolatunk után megmaradt töretlen jó viszonyt veszélyeztetem (ami egyébként már akkor is megvolt, mielőtt összejöttünk). Nem akarok se neki, se magamnak ártani azzal, hogy belerondítsak a boldogságába. Ami viszont biztos, hogy végre egyszer a sarkára állt és ő lépett azért, hogy egy boldogabb életre tehessen szert, ami egyébként sosem volt rá különösebben jellemző! Most végre úgy néz ki megtalálta azt akivel boldog lehet, ezért a háttérbe vonulok, mint barát, lelki társ, egyebek. Bár nem tudom, hogy azt amit az utóbbi napokban műveltem, hogyan fogja nekem megbocsájtani és azt sem tudom, hogy tud-e még igazán barátként tekinteni rám vagy sem... Remélem még ad egy utolsó esélyt arra, hogy bebizonyítsam, hogy nekem mindennél fontosabb, de már nem úgy, ahogyan eddig volt az. Egyébként rá kellett döbbennem, hogy a szakításunk utáni 3 hónapom úgy telt, hogy 2-3 hetente csak fellángolásaim vannak iránta, de ez már nem ugyanaz az érzelem, mint ami régebben. Végre hogy elszállt az újabb fellángolásom utáni lila köd, már teljes szívemből örülök a boldogságának,bízom benne, hogy sokáig boldog lesz még és remélem, hogy majd egyszer megengedi, hogy találkozzam azzal, aki most neki mindenkinél fontosabb! Abban is bízom,hogy most nem későn tértem észhez és nem vágtam még el köztünk minden pozitív szálat. Mindenesetre tartozom neki egy őszinte bocsánatkéréssel, a tőbbit viszont már neki kell eldöntenie... a döntés az ő kezében van... én pedig várom az ítéletet...

„Az Ég lényege végtelenül magasan van. Nyitott, kerek, mérhetetlen, határtalanul óriási. Mindent beborít, mindent tartalmaz, miriád létezőt teremt anélkül, hogy öntelt lenne erényeiben, a miriád létezőnek áldást oszt viszonzás elvárása nélkül. Az ember legyen bár tiszteletteljes vagy hamis, támogató vagy akadályozó, mindez reá van hagyva. Légyen az ember jó vagy rossz, vonzó vagy visszataszító, vagy ha a teremtmény akár erőszakos és makacs vagy tanulékony és szófogadó, mindez megengedett, hogy önmaga lehessen bármely fortély nélkül. A Föld nagyon sűrű. Lent, minden alatt, mindent hordoz és az összes létezőt táplálja. Hordozza a nagy hegyek súlyát, és eltűri a nagy vizek romboló erejét. Elviseli a növények és fák behatolását, és enged a madarak és vadállatok lépteinek. Nem törődik a beszennyeződéssel.

Megfigyelésem alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ez nem más, mint az Ég és Föld utolérésének Daója. Ha az ember képes nyitott lelkűnek és nemes szívűnek lenni, fogékonynak lenni bármire, törődni az öreggel és szegénnyel, támogatni őket veszedelemben, megmenteni őket a bajban, önmagát adván ellenszolgáltatás elvárása nélkül, sosem hordozván haragot, másokról és önmagáról gondoskodva részrehajlás nélkül, és mindezt megvalósítja egyben, akkor méltóvá válik az Éghez. Ha az ember képes rugalmasnak és engedékenynek lenni, alázatosan, önmagát uralva viselkedni, nélkülözve a nyugtalankodást, a csapodárságtól megtisztulva, nem zaklatja fel a kritika és a sértés, hajlékonyan elfogadja a nehézségeket, betegségeket, természeti csapásokat, teljes mértékben mentes az aggodalomtól vagy nehezteléstől, mikor veszéllyel vagy csapással néz szembe, akkor méltóvá válik a Földhöz. Az Ég nemességével és a Föld alázatosságával csatlakozik az Ég és Föld tulajdonságaihoz, és kiterjeszkedik a végtelenségbe velük együtt.”                                                                                                                             /Liu Yiming/

Jó lenne, ha az emberek, csak egy picit is, de az itt leírtak alapján élnének, bár nem is tudom mit várok én már ettől az elfajzott világtól. Mindenesetre én ezentúl így akarok élni, ez az új életcélom! Arra nem számítok, hogy a körülöttem élők ezt elismerik, vagy esetleg követnék, de én most biztosan tudom, hogy jó ösvényre léptem, EZ LEO IGAZI ÚTJA!

UI.: Liu Yiming személyéről pár infó (már ha érdekel valakit)

Liu Yiming a 18. században élt és a taoista klasszikusok egyik legkiválóbb magyarázója volt, valamint a Teljes Valóság Iskola alapeszméinek helyreállítója. Magyarázataival visszaállította az egyensúlyt a test-energia-tudat művelésének eltorzult arányaiban. Igen sokat írt, megfejtette a taoista tanítások titkos nyelvezetét és Zhang Boduan szövegeinek legfőbb szövegmagyarázója.

Kimondhatjuk hogy döntéseinknek sajnos igenis ára van, súlyos ára. Egyszer rosszul cselekszel, utána jön az özönvíz és romba dől az életed. Viszont az, hogy mit és hogyan csinálunk, azt csak is rajtunk múlik, hogyan választunk a lehetőségek tárházából. Persze aláírom, vannak olyan dolgok, történések az életben, ami ellen nincs tökéletes ellenszer, de mindenen lehet alakítani, formálni, nagy valószínűséggel erre született meg az emberi elme és nem arra, hogy másokat tönkretegyen, bár ha úgy vesszük, az is egy döntés... Én már évek óta tudom mit kéne tennem, de valahogy mindig más lesz a végeredmény, mint amit szerettem volna. Valahogy folyton balul ütnek ki a dolgok, lassan már elismerhetnék munkásságomat "az egyetemes balszerencsecsászár"-i címmel, már csak azért is, mert akkor legalább elmondhatnám, hogy valamit elértem az életemben. A tegnapi döntésem is katasztrókálisan csúfos véget ért, megint ott tartok hogy: "Nincs senkim, nincs helyem, csak a fejem, hogy a falba verjem". Szóval újra kezdődik az a jól megszokott és már-már hiányolt "mókuskerék", "Mi végre maradjak ebben a világban? Mi legyen az új célom?". Jelenleg szeretném elhagyni a sötétséget, nem szeretnék belesüppedni ebbe a mély lila szennybe, hanem szeretnék füst lenni a folyó felett és tovább állni (lebegni) égi magasságokba. Ugyanis mindennél van feljebb, de lejjebb is és jelen esetben inkább előbbit preferálnám jobban.

Ez a kéjes mámort okozó lötty nagyon el tudja baszni az ember életét, azt hiszem most az enyémet is sikerült elbasznia... Tegnapi naphoz hozzátenném, hogy 13 pöttyel indultam el otthonról délelőtt 11-kor, maradt belőle az este végére 0. Ennek meg is volt az áldásos hatása rendesen, majdnem balhé is lett a történetből, de ezt aztán kisebb üvöltözéssel elhárítottam. Bár akkor végülis már érthető volt a balhé közeli állapot, abban az idegállapotomban... Egy csaj ismerősömmel jól eldumálgattam egész este, de lehívtam Farkaslányt is, mert hiányzott nagyon, aztán hát megint hoztam a formámat egész este (hülye voltam mint a seggem kifordítva). Végül is aztán ezzel a csaj ismerősömmel hát igen csak komolyra fordultak a dolgok, pedig  Farkaslányt szeretem. Most azért vagyok nagy gondban, mert nem tudom, hogy ez mit jelenthet, hogy kezdek kiszeretni Farkaslányból, vagy csak szimplán egy jel, hogy tovább kéne lépnem vagy esetleg, hogy már megint kurv sokat vedelek basszameg... Ennek tetejébe még az is ront a helyzetemen, hogy azt vettem észre, hogy Farkaslány mostanában újra közeledik felém és nem igazán tudom, hogy miként fogja ezt az egészet fogadni... Gyáva módon vissza is adtam neki a kulcsot és a kártyát is és kértem 2 hetet, hogy átgondolhassam mit is akarok valójában és kitől. Remélem jutok valamire, mert kezdem egyre haszontalanabbnak és semmirekellőbbnek érezni magam napról-napra...

Nyugalom, nem kell megijedni, semmi köze ennek a posztnak az ugyanezen művésznévvel "befutott" magyar "énekes"-hez, hanem a volt munkáltatómat illettem különböző okok miatt ezzel a bizonyos monogrammal...

Igen már megint az a kibaszott meló, de most megnyugtatom a díszes olvasóközönséget nem lesz nyavajgás, mert ez nem "RINYABLOG", hanem valami más... :D

Szóval szerdán teljesen nyugodtan kiegyensúlyozottan mentem be dolgozni, aztán még sikerült a túlórámat is elcserélnem (ez már nagyon meglepő volt drágalátos führer  bácsitól), sőt kivételesen még kedvem is volt melózni, csak erre fókuszáltam semmi másra, csak úgy "zabáltam" a mappákat. Erre úgy fél2 tájékán jön a telefon a közvetítőtől, hogy holnaptól nem tart rám igényt a kedves cég amelyik foglalkoztat. Ugyanez a sors várt még 3 emberre köztük TP-re is(ő már szerepelt az előző posztomban is), aki ezzel most mellesleg jól megszívta. Szóval amint megkaptuk a telefont, már mentünk is be a közvetítőhöz lehadni a jelenlétiket stb. Közben látja ám a fülesbagoly, hogy lépünk le és már egyből köpött is a közvetítőnek, majdnem pofán röhögtük, hogy mivan te köcsög nem elég hogy kirúgtál még elvárod, hogy végig dlgozzam neked a napot?! Szerencsére én ma már új szerződést tudtam kötni a közelünkben levő "kastélytelepülés sütigyárával", de mivel ő túlkoros ezért nem vették fel. Mondjuk ez a meló sajnos nem örök érvényű, mert csak december közepéig él, de legalább van melóm és ezalatt a 1,5 hónap alatt tudok keresni valami biztosat. Egyébként ami még pozitívum, hogy egy régi barátommal a "tahó vándor"-ral fogok együtt dolgozni, ami nekem külön örüm, mert legalább nem lesz mindenki ismeretlen melóhelyen. Szóval "Viszlát S.P. & fülesbagolyführer" és "Üdvözlehelletem sütigyár"... a többit meg majd még meglátjuk/meghalljuk vagy esetleg megízleljük (remélem az utóbbi is bekövetkezik, csak kérdés hogy kivel/mivel, hogyan,hol?)! :D

Csodálatos volt a mai napom, kivétel a 7:00 - 11:00 közötti időszak... Ez a 3 óra meg is alapozta a mai hangulatomat... Reggel 6kor egészen jól keltem, nem voltam fáradt, nem fájt a torkom, viszonylag jókedvűen mentem dolgozni ( már amennyire pénteken reggel 6:30kor boldogan megy az ember a munkába) és ahogy beértem már kezdődött is az okosítás... A történet előzményeihez hozzátartozik, hogy tegnap szabadnapos voltam ( ami kultúrált emberek között azt jelenti, hogy aznap nem dolgozik az illető...), de még volt egy elkezdett mappa, amit TP nem fejezett be még mindig... Hozzáteszem én egyedül azt a mappát 12 óra alatt meg tudtam volna csinálni, neki nem sikerült kb 20 óra alatt... namind1... Én szerdán elfelejtettem ráírni a nevem a mappára, valaki meg ráírta becézve a nevem. Szóval reggel már ezzel fogad a "drágalátos aranyos egyetlen imádni való" führerem, hogy mér becenevet írtam rá, mert hogy ezt így nem lehet stb... Mondom neki, én nem is írtam rá nevet, mert elfelejtettem - jó ezt még elviseltem nem igazán érdekelt. Ezután kb 1 óra múlva kellett átkérni a B csarnokból cuccokat, odamegyek hozzá, hogy " diese und diese artikel muss mich", erre elhord minden szarnak, hogy ezt tegnap miért nem írtam föl és egyébként is itt vár a kamion már kb 1  órája a cuccra és hogy "azonnaldemostmáraztánkurvagyorsanlegyenemgamappa"... Hozzáteszem már az előző incidensnél már bevédett egy munkatársam, hogy én tegnap benn se voltam úgy látszik nem jutott el a tudatáig... Most én is nyomatékosítottam benne, hogy nem voltam tegnap, tehát engem olyan dolgok miatt ne okítson, amikről nem is tudhatok/tehetek. "Jó, de mond el a többieknek is" - felkiáltással zárta le a témát. Oké visszamentem, végre megjött a cucc is, gyorsan összedobtuk a mappát és a nagy hajtásban véletlenül egy termékből (amiből 74 db kellett volna, de csak 50 lett meg tegnap) nem csomagoltuk be a hiányzó 24db-ot, mert nem vettem észre a nagy rohanás és a sarkamban járás miatt... Jól le lettem baszva, na ott elpattant egy húr és elkezdtem a "wunderbare führer"-ünkkel, hogy kurvára tele van a faszom vele, hogy most jöttem vissza kipihenten és már az első 3 órában el kell baszni a napomat. Minden szarért le kell baszni, ráadásul mind olyan ami aztán kurvára nem az én hibám... de tényleg... Erre elkezd nekem hisztizni, hogy ő is végezné a dolgát, mert hogy itt van 5 kamion, ami rá vár ( mintha ő bármit is szokott volna csinálni az utasítgatáson és az okosításon kívül, máshoz nagyon nem is ért egyébként...). Na ebben a pillanatban el is forrt az összes agyvizem, az a maradék 4cl ami megmaradt az előbbikben felsorolt esetek után: "Leszartom a problémáidat, hagyjál békén a hülyeségeiddel, az a te dolgod, ki nem szarja le... Egyébként meg ha nem engem basztatnál egész álló nap más hibáiért akkor talán két faszverés között el is tudnád végezni a dolgodat, ha akarnád..." Ezután otthagytam a gecibe, elmentem a raktár másik végébe, ahol az a szörnyen fontos termék található összedobáltam egy raklapra lecsomagoltam és odabasztam az orra elé egy "Kééész van megfelel!!!" véleménynyilvánítással és ott hagytam. Amúgy hozzáteszem, azért kaptam ezt a lebaszást, mert TP azt mondta, hogy engem basszon le, mert hogy nálam volt a mappa ( hozzáteszem, 7:00- 11:00 nem is csinált lófaszt se, csak dumált ott mellettem, amíg én próbáltam a szar munkáját rendbe tenni...) Ezekután meg még ilyet beszól nekem, hogy "hülye vagy, hogy nem tűröd el az, ha a führer lebasz valamiért és így nem lesz munkád". Szerencséjére pont akkor léptett oda mellénk a az "übermensch" így tovább álltam, mert nem szerettem volna mindkettőjüket egy állassal gazdagítani...

Ezután nem is láttam egyikőjüket se úgy kb 15 óráig, szal a nap hátralevő része jól telt, főleg, hogy egy másik munkatársamban meg pozitívan csalódtam, szóval sikerült lenyugodnom annyira, hogy emberként tudjak viselkedni, remélem ma már ez így is marad... de ez még a jövő zenéje...

Hát gyerekek ez a hétvége is vagyon veszettre sikerült... Baszki konkrétan fáradtabb vagyok ezután a 2 este után, mint 5 nap 12 óra meló után ez azért eléggé durva! :D Mentek itten a nagy piázások, koccantak a poharak és a korsók ( na meg persze törtek is!), fogyott a cigi mint állat... Arra jutottam, hogy még szerencse, hogy holnap már hétköznap, mert a munka leköti az időmet és nincs kívánalmam a piára, másra lenne, de ahhoz meg egyedül kevés vagyok... Én basztam el, de legalább csak én szívok miatta, másnak nem okoztam vele kárt, legalábbis nem tudok róla, ha mégis, akkor nagyon jól titkolja a drágaság, de hát ismeritek a régi mondást: "Néma gyereknek apja veri a faszát", vagy akár úgy is mondhatnám "Néma gyereknek az anyja se látja a fától az erdőt" ...

Mostanában úgy gondolom, hogy eléggé inspiráló lehet a munkám, mert sorra fosom a blogbejegyzéseket. Pedig emlékszem volt barátnőm mennyit hisztizett, hogy írj már egy kibaszott bejegyzést vééégre!!!

No sebaj, most már olvasgathatja nyugodtan őket, van/lesz bőven :D

A szakításom után várakozó állásponton vagyok, még úgy 1,5 hónapig (nem tudom miért pont 1,5 hónapig, de miért ne :D ). Ezután a várakozó álláspont után nem történik meg az az esemény amiben reménykedem, akkor a 2013as karácsonyt és a BUÉK 2014-et már másik országban fogom ünnepelni. Az még nem kristályosodott ki bennem, hogy pontosan hol is, de több célpont is cikázik a fejemben: Anglia, Skócia, Németország, Amerika. A végső helyszín majd 2013 szeptemberében derül ki, ugyanis akkorra tervezem az indulást és akkor derül ki mennyi lét sikerült összeharácsolnom ezen idő alatt. Ja meg persze nyelvet tanulok addig, mert nem úgy akarok majd állni egy nemzetközi nagyvárosban, hogy vakargatom a fejem és csak azt hajtogatom, hogy gooombaaa! XD

Ma reggel 6kor csörgött a vekker, ki is pattantam menten, igyekeztem, mert melóba kellett mennem. Reggeli, öltözködés, fogmosás, toprgás a mosdó előtt, hát persze ki miatt kell toporognom és azon agyalnom, na vajon elkések-e vagy sem?! Hát persze, hogy az én imádott, drága, szeretni való öcsikém! Közben amíg ez a tökkelütött buzerálta magát a fürdőben elkeztem elpakolni az üdítőmet és a kajámat, azonban egyszer csak kirobbant onnan. Na mondom gyorsan befelé még mielőtt valaki mégegyszer befoglalja, mert akkor tuti elkések. Meg is volt a fogmosás izé-bizé ecetera, nade jövök ám kifelé és anyám a homlokomnak szegezi a kérdést, hogy csak úgy recseg-ropog! Elpakoltad mindened??? Belekukkantok a táskámba: hát a kajámat nem! Ekkor azonban azt hittem, hogy versenyre keltünk anyámmal és stopperolni kéne, hogy kinek robban szét az agya, mert öcsi-pöcsi elvitte a kajámat... Erre mutti aszondja, hogy fussak utána, mondom én, fut a faszom, reggel fél7 van ember és vár még rám 12 óra meló, ja és arról nem is beszélve, hogy késésben vagyok... Egyébként valószínűleg nem értem volna utol. Sebaj, berobogtam melózni, végülis sikerült időben beérnem és becsületemre váljék, kaja nélkül is 11 órát lenyomtam a 12 órás tervből, úgy hogy egyáltalán nem nyavajogtam, hogy éhes vagyok (pedig aztán erről mindenki tudna mesélni... XD ) Pedig amikor tudatosult bennem, hogy nincs kajám, azt hittem, hogy ott menten feladom és inkább fejjel lefelé elásom magam, csak ne kelljen melóba menni kaja nélkül... Szóval öcsém ezzel a kedves kis mutatvánnyal örvendeztetett meg hazaköltözésem után 4 nappal... És mi lesz akkor ha hónapfordulós ünnepet tart, nem csak a kajámat, hanem a melós táskámat is elviszi, vagy engem rak zsebre éjszaka és a suliban kelek, vagy mi a fasz lesz?!?!?! :D

Azt hittem jót teszek magamnak azzal, kimondom a végszót. Ehelyett kiderült, hogy csak neki tettem jót, mert végre megszabadult tőlem (most szárnyal) , többé nem bánthatom... Én pedig itt maradtam egyedül... Nincs más csak én és a munkám... Ez tipikusan az az eset, amikor kibaszottul kurvára visszanyal az a bizonyos nyalánkság...

Azt hiszem, ettől depitarhonya lettem, pedig rám nem jellemző, na sebaj, lesz ez még így se!

"A szerelem csak egy rohadt mágus, ha egyszer elkapom úgyis kiherélem"

UI.: Ez a kis letargiaköpet a mai napon reggel 6 és déli 12 óra között cikázott a buksikámban és villámcsapások módjára hasogatta a szívemet, de úgy látszik sikerült kiiktatni (az majd kiderül, hogy csak egy időre vagy véglegesen) azzal, hogy lejegyzeteltem, gyakorlatilag kiírtam magamból a bánatot (lehet ezentúl ezt kéne tennem :D )

Amúgy mint látjátok kicsit szét vagyok csúszva, "enyhe" (hangsúlyozom: ENYHE!) hangulatingadozásaim vannak, emellett olyan gyenge vagyok mint a tavaszi libafos... Emellett a tettemtől azt vártam, hogy elindulok a lejtőn felfelé, ehhez képest az egyet előre kettőt hátra játékból jelenleg az egyet előre hármat hátra játékba süllyedtem vissza...

Najóvánmostmáraztánazérteléglegyenmárazönsajnáltatásból... 

Véget ért egy olyan időszak, ami életem eddigi legjobb része volt (mondom ezt annak ellenére, hogy az utolsó 1 hónap eléggé kínkeservesre sikerült). Így utólag most már kicsit bánom, hogy feladtam azt az életet, (pedig még csak 2 nap telt el azóta) mert ő mindig kitartott mellettem és az újabb és újabb esélyeket adott, amiket csak szórtam két kézzel, mintha sosem fogynának el. Ennek ellenére mégis én sokaltam be a "sosemhaladunkelőrrébbmindigcsaklejjebbcsúszunk" helyzettől... És ez alatt nem a kapcsolatunk szerelmi részére gondolok, mert az megvolt, eljegyzésig is jutottunk, csak az életszínvonal... Se kaja, se cigi se semmi egyéb ahhoz, hogy kiegyensúlyozottnak érezhesd magad és akkor ennek tetejébe melózzál mint egy vadbarom, hogy utána fizetéskor addig legyen lóvéd, amíg meg nem jön és le nem veszed a kártyádról, mert utána egy pillanat alatt elpárolog és a következő fizuig megint rágod a körmöd, hogy vajon hogyan bírod ki az aktuális napot megdöglés nélkül. Remélem kapok majd az élettől még 1 utolsó lehetőséget, hogy az összes fájdalmát boldogságra válthassam amit én okoztam neki. Kemény lesz, de azért bízom benne, hogy sikerülhet, mert barátok maradtunk, így ott tudok lenni mellette, ha szüksége lenne valamire/valakire. Remélem hogy hagyni is fogja, hogy segíthessek neki, ha szükséges. Nade ez a jövő zenéje még, addig is a holnapi naptól újra csikorognak, recsegnek, berregnek, dübörögnek a Schweitzer Projekt megrendelései a világ minden tája felé. Lesz időm a romokból újra felhúzni egy erősebb és stabilabb felhőkarcolót mint volt azután pedig minden kiderül, hogy hogyan tovább!

A sötétség szelleme reám borult, mert nincs szerelem, de nincs vége, nem tudok, de dönteni kéne...

Szerelmem már csak fakó árny, mely naphosszat kísért, de életem nélküle semmit sem ér...

Szívem megszakad, mert szeretem, de azt érzem, hogy ez fáj, mert viszonzásul nem kapok mást, csak kínt és szenvedést...

Karcol a fájdalom, egyenesen húsomba vág, mégsem érem el a célt, bármennyire vágyom is rá...

Szerelmem örökké élni fog bármennyire nem is hiszel benne, sőt jobbat mondok, te vagy saját magad ellensége...

Eltaszítod magadtól a jót, a boldogat, csak egyet akarsz, mely már régen nem tiéd, sőt ha ennyit erőlködsz és görcsölsz rajta, már sosem lehet kezed között, Matheus barátsága, szerelme, nem tudom melyik kell neked, de ez téged folytogat, legalábbis én így érzem...

Ha nem vagyok kívánatos, kérlek legyél őszinte, más nekem nem számít, csak őszinteség kelll az életembe...

Hazudtak nekem már bőven, de most már ebből legyen elég...

Csak annyit kérnék, hogy tiszta legyen minden mozdulat és gondolat, mert kívül belül szép mindened tudom rég, az úton tovább már csak veled indulnék...
De ha így folytatod, akkor ennek ellentettje lép elő, hogy nincs olyan erő, mely elveheti már, a hitet, mit csak mi érzünk egymás iránt...

1 szó mint 100, ha nem hagyod, hogy együtt lépjünk túl az akadályokon, már pedig szerintem ez is egy pasi - csaj kapcsolati alappillér, hogy bármilyen kihívás van együtt vesszük fel a harcot és amíg tart a szerelmünk, nem hátrálunk ki egymás mögül...
 

Ha már ilyen jól végződött a február (pedig nem hittem volna, hogy így végződik), akkor úgy érzem, újult erővel kell nekivágnom a márciusnak, úgymond új életet fogok kezdeni, már meg is fogalmaztam magamban jó pár tervet:

suliban elrendezem a balhés ügyeimet és elkezdek tanulni rendesen

 elkezdek edzeni, ebben a hónapban le akarom tenni a cigit és csökkenteni a piát ( úgy hogy a bulik száma ne csökkenjen)

itthon kialakítok egy saját kis veteményest és a megtermelt zöldséget el akarom adni (köll a lóvé a későbbi tervekhez)

Szeretnék venni egy új bringát, meg szertnék több helyre is utazni a nyáron kedvesemmel

nyári munkát el akarok intézni egy kertészetben, hogy szakmai helyen melózzak, ne egy büdös gyárban, bőven elég az nekem tanév közben...

emellett természetesen a barátokat és kedvesemet sem akarom elhanyagolni, szóval pörgős lesz az elkövetkezendő 2-3 év biztosan, mert vannak még további terveim is, de ezeket még felesleges részletezni, mert azokhoz először ezek az alapok kellenek még. Már aig várom, hogy mit tudok kihozni magamból, de tudom, hogy sikerülni fog, mert amit egyszer valaki nagyon el szertne érni és tesz is érte akkor sikerül neki...