LEO ÚTJA

Az élet egy kibaszott tenger ami hol viharos mint egy égi háború, hol csendes mint a vasárnap ebéd utáni pihenő. Ezen a tengeren van egy szörfös akinek úgy kéne tennie a dolgát, hogy sose essen le a deszkájáról (Ez egy idillikus mennyei élet lenne) ! Azonban ez a tenger mindig tartogat számunkra meglepetéseket sokszor a hullámok kilöknek az ég felé, ahol megtapasztalhatod azt a csodás érzést amit a madarak magukénak tudhatnak repülés közben, de az is előfordulhat, hogy összecsapnak a fejed felett a vízoszlopok melyek lelöknek a mélybe a vízszint alá több méterrel. Ekkor össze kell szedni minden bátorságodat és erődet, hogy a viharban újra a felszínre juss és összeszedd a deszkán, hogy talpra állhass! De vajon képesek vagyunk-e mi XXI. századi emberek arra, hogy mindig összeszedjük az alólunk kicsúszó deszkát? Képesek vagyunk-e arra, hogy ha valami rossz történik, akkor nem lebegünk a víz alatt merengve, siránkozva (ezt már megint elbasztam, nem érek semmit), hanem azonnal kiugrunk a vízből és van bátorságunk ahhoz, hogy ha úgy hozza az élet és hirtelen kell döntenünk, akkor merjük bevállalni azt a döntést, még akkor is ha ettől teljesen megváltozik körülöttünk minden, mert változtattunk a gondolkodásunkon, életszemléletünkön, az élethez való hozzáállásunk beállításain?! Egyszer biztosan képesek vagyunk erre, másodszor még talán, de harmadszorra vagy negyedszerre és még ki tudja hányadszorra??? Azt olvastam valahol, hogy "a siker eléréséhez egyel többször kell felállnunk, mint ahányszor elestünk" én fel akarok állni hetvenkettedszer is, most viszont már úgy, hogy kezdem még jobban megérteni miért is csaptak össze a fejem felett a hullámok és hová tűnt alólam az a bizonyos deszka... Kevesen fogják díjazni ezt a változást, lehet, hogy még többen el is mennek, erre csak annyit mondhatok, hogy aki kilép egy ajtón  helyette mindig jön valaki új, valaki más. Tehát aki menni akar menjen én elengedek bárkit, ugyanis az életemben csakis ÉN vagyok az aki állandó a körülöttünk lévő dolgok személyek egyszer eltűnnek, ha igazán szeretjük önmagunkat és hűek maradunk magunkhoz akkor bármilyen változást örömmel fogadunk az életünkben, mert tudjuk, hogy mi alakítottuk így a saját életünket. Először magammal törődök és utána minden(ki) mással, ez nem egoizmus, ez az egészséges önbecsülés...